Üdvözöllek a honlapomon!

 

Az én utam

Az én utam
Most, hogy közel a vég,
És szembenézek az utolsó függönnyel,
Barátom, kimondom világosan,
Elmondom, amiben bizonyos vagyok.

Teljes életet éltem,
Minden egyes utat végigjártam,
És még ennél is, ennél is fontosabb,
A magam útját jártam.

Megbánás, volt benne részem,
De végül is, említésre sem méltó,
Azt tettem, amit tennem kellett,
És véghezvittem kivétel nélkül.

Minden ismert utat megterveztem,
Minden óvatos lépést útközben,
És még ennél is, ennél is inkább,
A magam útját jártam.

Igen, volt idő, biztos tudod,
Mikor nagyobbat haraptam,
Mint amekkorát meg tudtam rágni,
De végig, mikor kétséget gyötörtek,
Megettem és kiköptem,
Szembenéztem vele, büszkén,
És a magam útját jártam.

Szerettem, nevettem és sírtam,
Párszor elteltem, párszor vesztettem,
És most, hogy a könnyek elapadnak
Egészen szórakoztatónak találom,
Ha arra gondolok, hogy ezeket én tettem,
És ha mondhatom, nem is szerényen,
Ó, nem, én nem,
A magam útját jártam.

Mert mi az ember? Mije van?
Ha nem saját maga, akkor semmije.
Hogy azt mondhassa, amit igazából érez,
És nem egy meghajlott ember szavait.
A feljegyzések mutatják,
Bevállaltam a pofonokat,
És a magam útját jártam.
Igen, az én utam volt.

 

(forrás: dalszöveg.hu)